2008. ÁPRILIS 10.Elérkeztünk a történet legnehezebb részéhez, és őszintén szólva az lenne a legegyszerűbb, ha itt egyszerűen abbahagynám, viszont bizonyos értelemben csak az írás segítségével távozik a szervezetemből a méreg, még úgy is, hogy évek teltek el az eset óta. De nem untatlak benneteket a fájdalmam leírásával.
Az igazgatói irodához vezető úton végig kellett hallgatnom dr. P. kárörvendő monológját:
– Az első perctől fogva átláttam a szitán. Amikor megtudtam, hogy ide esz a fene valami elit diplomás okoskát az osztályomra, tudtam, hogy baj lesz. Megmondtam Rose-nak, hogy tök rendben megy minden, szóval nincs szükségünk egy öntelt vajákosra, akinek pluszban még a seggén a tojáshéj, de ő mégis felvette magát, mert szívességet akart tenni az egyik régi barátjának, és oké, elismerem,
