2008. ÁPRILIS 20.Helló, skacok! Sajnálom, hogy ilyen régen jelentkeztem utoljára, de össze kellett szednem a gondolataimat, hogy pontosan le tudjam írni, ami ezután következett, mert különben nem értenétek meg, miért tettem, amit tettem. Remélem, sikerrel jártam!
Miután dr. A. elhallgatott, megmarkolta a szék karfáját, és lassan, óvatosan felállt, mintha attól félne, eltörnek a csontjai, ha túl gyorsan mozog. A kora ellenére meg tudtam állapítani, hogy egykor impozáns alak lehetett. Kissé görnyedt tartással is vagy egy nyolcvanötnek látszott, és ha kihúzta volna magát, legalább két centivel magasabb lett volna. Az egyik kezével megtámaszkodott az asztal szélén, a másikat pedig kinyújtotta dr. G. felé, aki lenyúlt, és felemelt egy faragott, sötét fából készült sétabotot, amelynek bronzból
