Cannon
Alig huszonnégy óra telt el azóta, hogy Allie rajtakapott Paige-dzsel.
Tökéletes volt az az éjszaka. Az előző néhány kimerítő nap után azért fordultam Paige-hez, mert szükségem volt az édes vigasztalására. És olyan helyénvalónak tűnt, olyan csodálatosnak, hogy többé nem kellett magamba fojtanom az érzéseimet. Bevallottam neki, hogy szeretem őt.
Nem terveztem elárulni neki – a francba, még magamnak sem terveztem bevallani –, mégis megtörtént. És Paige csak kapaszkodott belém, élvezte a kéjt, amit nyújtottam neki, de nem vallotta be fennhangon az érzelmeit. De mégis mire számítottam? Ennek az egésznek semmi köze se kellett volna legyen a szerelemhez. Paige elfogadta tőlem a kéjt, szeretett a testével, de a szavaival soha.
Jézusom, soha nem fogom elfelejteni, milyen élmény volt óvs
