Paige
Meglepődtem, amikor kopogtattak. Egy futó másodpercig abban reménykedtem, hogy Cannon lesz az. Aztán eszembe jutott, hogy ő az első alkalomtól eltekintve soha nem kopogott. Volt saját kulcsa, nem mintha használta volna az elmúlt egy hétben.
Akkor is meglepődtem, amikor kinyitottam az ajtót, és egy jámbor, főiskolás korú lányt találtam a küszöbön állni puha szőke hajjal és szomorú, mézszín szemmel. Apró volt, cicanadrágot és egy hatalmas Michigani Egyetem feliratú melegítőfelsőt viselt, ami lógott rajta, és ettől csak még kisebbnek látszott.
Rám nézett, láthatóan ő is kíváncsi volt arra, hogy ki lehetek. Aztán mögém pillantott, be a nappaliba.
– Segíthetek?
– Itt van C-Cannon? – hebegte.
– Jelenleg nincs.
– De itt lakik?
Nagyot nyeltem, elöntött a nyugtalanság, ráadásul nem is
