23. FEJEZET
Ebben az állapotban reményük sem volt rá, hogy lehagyhatják az üldözőiket. Aster még csak fel sem lélegzett, amikor a füves rétek ijesztő nyíltságából bejutottak a fák viszonylagos fedezékébe. Fogalma sem volt, hova mennek, csak azt tudta, hogy minél messzebb kell kerülniük McClennontól.
Lépésre lassítottak az aljnövényzet gubancos útvesztőjében. Gyökereken másztak át, faágak alatt bujkáltak. Nem volt lámpájuk, a csillagfénynél épp csak láthattak. Egyikük sem beszélt, a csend olyan nyomasztó volt, akár egy sírkő.
Most már velünk vagy, Violet. Mindenben, hallotta vissza Aster azt, amit ő maga mondott.
McClennon szószegőt csinált belőle.
Elöl váratlanul zörgött valami. Aster megdermedt, intett a lányoknak, hogy ne mozduljanak. Puskás emberalak rajzolódott ki a fák alatt.
La
