Rossz állapotban voltak, de Clementine volt a legrosszabbul. Aster gyűlölte McClennont, amiért ezt művelte Clemmel, és még jobban gyűlölte a saját tehetetlenségét. Az inge ujjával törölgette Clementine álláról a hányást, és azt kívánta, bár többet tehetne érte.
– Aster – szólt Clem kimerült, gyenge hangon, miután a szolga távozott a reggelijükkel. – Aster, ez nem jó. Meg kell mondanom nekik.
– Nem! – mondta Aster, noha igazság szerint már fontolgatta, hogy feladja magát. Ezt nem bírják sokáig. – McClennon nem hagyja, hogy meghaljunk. Akkor sose lesz meg az öröme, hogy megtört minket, és sose kap választ a kérdésére. Abba kell hagynia előbb-utóbb.
– Vagy kieszel valami rosszabbat – mormolta Violet.
Aster már dühöngeni sem volt képes. Tudta, hogy Violetnek igaza van, de nem akarta elisme
