9. FEJEZET
Aster dühe úgy égett, akár az eltakart cégér. Tudta, hogy Zee sántikál valamiben, de ezt azért nem képzelte volna. Keze a kése markolatára csúszott. Kibelezi a disznót!
De nem, az öngyilkosság lenne. Gyorsan megfordította a lovát, mielőtt Zee észrevehette volna. Vissza kell térnie a táborba, figyelmeztetnie kell a többieket.
Elügetett, hátra se nézett.
A főutcán már kiverte a verejték, annyira fájt a cégére. Mintha fehéren izzó vassal perzselték volna a bőrét. Csikorgatta a fogát, hogy ne sikoltson fel. Túl sokáig várt. Képtelenség, hogy így átjusson a kapuőrségen. Felhajtotta a kabátja gallérját, hátha így nyerhet pár percet, és egy éles kanyarral befordult egy mellékutcába. Azon igyekezett kifele a városból. Feltűnt a fal. Aster a fejét lehajtva, dübörgő szívvel, a tekinte
