11. FEJEZET
Teltek a napok, az egyik úgy folyt a másikba, mint az apró szemű sivatagi homok. Keselyűk szálltak az üres kék égen és ültek csapatokban a széltől lekopasztott fákon. Gyíkok iszkoltak a fűben és napoztak a sziklákon. A nap minden reggel vérben emelkedett ki a hegyek közül, és Aster egy kicsivel mindig erősebben ébredt. Leküzdötte a lovaglás és gyaloglás végtelen óráival járó izomlázat, és valamennyire a szökevények életével járó félelmet is. Az örömházi élet ugyanilyen veszedelmes és kiszámíthatatlan volt a maga módján. Egy kuncsaft bármikor bevadulhatott. Egy marcang bármikor elhatározhatta, hogy szórakozik egy kicsit unaloműzőnek. Zeet mintha meglepte volna, milyen gyorsan alkalmazkodtak a hányt-vetett élethez, Aster viszont egy cseppet sem csodálkozott. Rosszabbhoz szoktak
