Ez persze vágyálom volt, bár Aster nem hibáztatta miatta a húgát. Csakhogy amint megállnak, a marcangok utolérik őket.
– Sose leszünk biztonságban, amíg meg vagyunk bélyegezve. Meg kell szabadulnunk ezektől a cégérektől – mormolta, tudva, hogy talán ez is csak vágyálom.
Időnként még mindig rátört a félelem, hogy az ígéret olyan szép, ami nem is lehet igaz. Ám még a kétely pillanataiban sem volt hajlandó megbánni a szökésüket. Idekint végre a saját feltételeik szerint éltek. Azt tették, amit akartak, oda mentek, ahova kedvük tartotta. Ez azért nem semmi, és nem számít, mi várja őket az út végén.
Clementine megérintette az arcát.
– Zee szerint szép. Mondtam neki, mennyire gyűlölöm, amiért nem takarhatom el, de azt válaszolta, hogy nem kellene szégyenkeznem miatta.
– Könnyen beszél. Neki
