Zee sóhajtott.
– Gond nélkül járnak a sötétben, mi pedig nem szakítottunk rá időt, hogy elrejtsük a nyomainkat. Legjobb esetben fél óránk van.
Tansy valamit keverni kezdett a mozsarában.
– Akkor majd sietek.
– Mit csinálsz? – kérdezte Zee.
– Élénkítő szert. Minél előbb magához tér, annál hamarabb felmérhetjük az állapotát. Lehet, hogy nem működik, de… meg kell próbálnom.
Egy bádogbögrébe öntötte a keveréket, vizet töltött hozzá a kulacsból, vigyázva Mallow szájához tartotta, és biztatni kezdte, hogy igya meg. Mallow köhögött, de nem ébredt fel.
– Várj egy kicsit! – törte meg Clementine a feszült hallgatást.
Tansy a fejét csóválta, most már ő is betegnek látszott.
– Itt kell hagynotok minket.
Ekkor Mallow résnyire nyitotta a szemét, és megszólalt. Halkan, de értelmesen:
– Tanz, h
