14. FEJEZET
– Neked elment az eszed? – sziszegte Violet.
– Miért? Nem egy régi bányában aludtatok a szökésetek első estéjén?
– Nagyjából igen, de nem mentünk beljebb a szájánál – mondta Aster. – A szellemvárosban való alvásnál csak az az egy lehet rosszabb, ha a föld alatt alszunk.
– Bízzatok bennem!
Zee elindult a lovával a bányához. A lányoknak nem volt választásuk, követniük kellett.
– Én megölöm ezt az embert – dünnyögte Aster.
– Jó, majd én lefogom, te ütöd – ajánlkozott Mallow láthatóan fáradtan.
Zee megállt a bejáratnál, ahol ugyanazt a képet vésték a deszkába. Lekászálódott a nyeregből.
– Hát, barátaim, innen gyalog megyünk – mondta. – A lovakat hagyjátok itt! Házigazdáink majd küldenek valakit értük.
Lámpát gyújtott, és a magasba tartotta, a lányok pedig mind sietve lesz
