– Nicholas, bemutatom a nejemet, Alice Evans asszonyt. És a lányomat, Esther Kay Evans kisasszonyt. De talán őt már ismeri, nemde?
Nicholas megcsókolta Alice asszony puha fehér kezét, melyen még friss tésztaillat mutatta, nem vonja ki magát a ház teendőiből, pedig megtehetné. Majd arrébb fordult, és Esther kisasszony ujjait finoman érintve, kezet csókolt. Vanília- és valami egzotikus illat ejtette rabul. Hófehér kéz, a művészien hosszú ujjak egy gömbölyű karban folytatódtak. Kecses nyak, és egy mosolygó, piruló, pici szeplőkkel hintett leányarc nézett rá, csodás szürke szemekkel, amik egy fitos orr mellett tündököltek. Magas homloka volt, amit egy hátrafésült, oldalt loknikban aláhulló szőkésbarna hajcsoda keretezett. Csinos, elegáns ruha volt a lányon, amiben azért nem lehetett elrejteni
