6.
6.Június második vasárnapján Imre már kora reggel elment Zaláékhoz. Örömmel újságolta, hogy Zsiga bácsiék Mohácsra mentek, és csak késő este jönnek haza. Így ő meglógott, egész nap szabad, akár estig is együtt lehetnek. Miklós boldog volt. Elhatározták, hogy reggeli után kimennek a tóra pecázni.
– Permetezni kell, fiacskám – mondta Zaláné –, nagyanyád már nem bírja. – Kiment a tornácra, onnan szólt be. – Nem tudom, hogy mi van idén, de annyi a tetű, hogy én még ennyit nem láttam.
– Mindig volt itt tetű – mondta az öregasszony, és megnyomkodta derekát. – Csak azelőtt jobbak voltak a permetezőszerek. – Megfordult, ránézett unokájára. – Menjetek csak – mondta neki. – Én majd permetezek. Majd csak boldogulok valahogy.
– Csak nem tetszik képzelni, nagymama – tiltakozott Miklós. – Barátjá
