8.
8.Zala Miklós 1939 márciusában szabadult a szegedi börtönből, de nem volt az teljes szabadság, mert hetenként jelentkeznie kellett az őrsparancsnokságon, Forbáth őrmesternél. A rabság láthatóan megtörte. Amúgy is sovány arca még soványabb lett, ráncai elmélyültek, haja jószerivel teljesen megőszült. A börtön hideg falai mintha kiszívták volna testéből az életerőt, reggeltől estig egykedvűen üldögélt az udvaron, arcát a nap felé tartotta, de nem bírt átmelegedni mégsem, csontjaiban érezte a börtön hidegét. Esténként a tűzhely mellé telepedett, és didergett, mintha láz gyötörné. Felesége és anyósa nagy türelemmel ápolta, főleg az öregasszony, mert napközben ő volt otthon vele. A kovácsműhelyből áthallatszott a ráverő kalapács dallamos acélhangja. Zala lehunyta a szemét, összeszorult a to
