5.
5.Ha Zala Miklós naplót vezetne, akkor az elmúlt tíz évről a következőket írná: Tegnap, március ötödikén voltam negyvenhárom éves. Teréz harmincnégy, kisfiam, Miklóska hatéves múlt februárban. Még mindig a penészvirágos szükséglakásban élünk, s amitől féltem, bekövetkezett. Miklóska asztmában megbetegedett, az orvos szerint levegőváltozásra és egészséges lakásra volna szüksége. Félek, hogy Teréz idegei felmondják a szolgálatot. Néha olyan borús a hangulata, hogy beszélgetni sem lehet vele. Persze ennek a depressziónak nemcsak reménytelen lakáshelyzetünk az oka, meg Miklóska betegsége, hanem édesapja halála is. Nagyon szerette apját, amit megértek, mert az öreg valóban tisztességes, szeretetre méltó ember volt. Ennek már ötödik éve, de Teréz egyszerűen nem tud napirendre térni apja kora
