6.
6.Miklós hazafelé menet bement az SZTK-ba. Leült, elnyomta az álom. Arra ébredt, hogy valaki megérintette a karját.
– Nem maga következik? – kérdezte egy öreg nénike. Feleszmélt.
– De igen – mondta zavartan, és felállt.
Nyitrai doktor barátságosan fogadta. Egyidős volt Miklóssal, jó kedélyű, gesztenyebarna hajú, magasra nőtt, karcsú férfi, valamikor párbajtőröző volt.
– Mizujs, haladó értelmiségim? – kérdezte szokásos módján, és kezet nyújtott. Szorítása erős, férfias volt. – Rápipálunk?
Rágyújtottak, aztán Miklós csak annyit mondott:
– A gyerek, professzorom.
– Gondoltam. – Mélyre szívta a füstöt. – Újat nemigen mondhatok. – Levegőváltozásra van szüksége, egészséges környezetre, és akkor a gyógyszerek hatása érezhető lesz.
– Úgy néz ki, hogy elmehetnék vidékre – mondta Miklós.
