13.
13.Miklós megnyugodott, hálával és ragaszkodással gondolt barátjára, s nagy igyekezettel nyugtatta Terézt is, mert a fiatalasszony egyre rosszabbul érezte magát a számviteli osztályon. Munkatársai egyszerűen levegőnek nézték őt, mintha ott sem lenne közöttük.
– Hát nem érted, Miklós? – mondta Teréz lefekvés után könnyeivel küszködve. – Hát már te sem értesz meg engem? Kinek panaszkodjam, kinek öklendezzem ki a keserűségemet?
Miklós magához húzta Teréz fejét, szeretettel simogatta haját.
– Mondd hát, hallgatlak.
– Még a köszönésemet is alig fogadják. Megállás nélkül dumálnak egymással mindenféléről, filmről, divatról, a gyerekekről, de hozzám nincs egy szavuk sem. Ha lemegyek a büfébe, megkérdezem, kinek hozzak valamit, mintha nem hallanák. Gyűlölnek. Hát hogy lehet így élni?
– Be
