14.
14.Másnap reggel Miklós korán ment be az üzembe. Felvette a köpenyét, s még le sem ült az asztalához, amikor Gizi behozta a gőzölgő feketét.
– Köszönöm – mondta Miklós –, maga igazán pótolhatatlan.
– Igyekszem, Zala elvtárs – mondta a kövérkés lány vidáman. – Remélem, maga is igyekezni fog a prémiumosztásnál.
– Gondolja, hogy kapunk prémiumot? – kérdezte Miklós, és kortyolt a kávéból.
– Biztosan kapunk, ha a gyár élüzem lesz.
– És az lesz?
– Azt mondják – felelte a lány. – Mindenki azt mondja. Már éppen ideje.
Miklós a székre mutatott.
– Üljön le – mondta. A lány engedelmeskedett, megigazította szoknyáját, figyelmesen nézett a mérnökre.
– Gizi, úgy tudom, maga egy ideig az előorsózóban dolgozott. – A lány bólintott.
– Igen, két évig – mondta. – Mégpedig három műszakban. És m
