21.
21.Dávid Imre ugyancsak elaludt ezen a napon. Már régen elmondták a hétórás híreket, amikor fölébredt. Éva viszont még mindig aludt. Kötetlen munkaideje van, aludjon csak, gondolta Dávid Imre. Hajnalban jöttek haza, fáradt, álmos volt. Lezuhanyozott, felöltözött, főzött egy erős feketét, aztán elindult a gyárba.
Fél nyolc már jóval elmúlt, amikor beért. Júlia barátságosan köszönt, halkan megjegyezte, hogy Irma néni még takarít, maradjon a titkárságon, ott is átnézheti a postát.
– Takarít? – kérdezte csodálkozva Dávid Imre. – Hogyhogy takarít?
Júlia megvonta a vállát.
– Nem tudom – mondta. – Velem nemigen beszél. Tessék, üljön le.
– Hagyja csak – mondta Dávid Imre, és bement az irodájába. Irma néni az asztalról törölgette le a port, arca fáradt, de ránctalan, még most is szép volt
