45.
MÖGÖTTE SIMA KŐAbban a házban kezdtek élni; szürke kőfalak, palatető, kora nyár. A birtok színes volt, és vad, bár a magas fű nem nőtt, és a vadvirágok nem hervadtak el.
A ház mögött melléképületek álltak, zárva, felfedezetlenül, azokon túl egy mező terült el, amelyen kipányvázott siklórepülők feszültek neki a szélnek.
Egyszer, amikor egyedül sétált a mezőt keretező tölgyfák között, meglátott három idegent valamin ülve, ami többé-kevésbé egy lóra emlékeztetett. A lovak már kihaltak, évekkel Angie születése előtt. Egy karcsú, gyapjúkabátos alak fogta a kantárt: akár egy lovászfiú valami régi nyomaton. Előtte fiatal japán lány, mögötte pedig egy kétes megjelenésű emberke szürke öltönyben, barna cipője felett kivillanó rózsaszín zoknival és hófehér lábszárral. Tényleg meglátta őt a lán
