31.
3JANEHa ez Bobby nagy, szürke vidéki háza, gondolta Rafkós, ahogy kinyitotta a szemét a keskeny folyosó szűkös kanyarulatában, akkor furcsább a hely, mint első ránézésre. A levegő sűrű volt, és halott, a mennyezet zöldes üvegcsíkjának fényében úgy érezte, mintha víz alatt lenne. Az alagút valamiféle festett betonból készült. Leginkább börtönhöz hasonlított.
– A pincébe kerültünk, vagy mi a fasz? – kérdezte a beton visszhangjának halvány pingjét hallva.
– Semmi nem indokolta, hogy ugyanabba a konstrukcióba kerüljünk vissza, amit láttál – jelentette ki Gentry.
– Akkor mi ez? – Rafkós megérintette a betonfalat. Meleg volt.
– Tök mindegy – felelte Gentry.
Elindult abba az irányba, amerre mindketten néztek. A kanyar után a padló egyenetlen kerámiacserép-mozaikká vált, a töredékek műgy
