32.
TÉLI UTAZÁS (2)Sötétség borult a metróaluljáró esti csúcsforgalmára, ami meg sem közelítette a tokióit, itt nem tuszkolták fel sirosiszanok az utolsó pár utast a záródó ajtók között. Kumiko a napnyugta lazacszínű ködét figyelte a központi földalatti egyik szeles peronjáról, Colin az elromlott automatának támaszkodott.
– Eljött az idő – mondta. – Hajtsd le a fejed a Bond Streeten és az Oxford Circusön.
– De kell fizetnem a kijáratnál?
– Nem mindenki teszi meg, ami azt illeti – vetette hátra a fiú a haját a homlokából.
Kumiko elindult a lépcső felé, már nem volt szüksége segítségre, hogy megtalálja az ellentétes irányú peront. A lába már megint rettentően fázott, és eszébe jutott a szőrmével bélelt német csizmája Swain házában, a ruhásszekrényben. Azért döntött a gumizokni és a fran
