38.
A GYÁRHÁBORÚGentry lakrészének magas ablakából nézték végig, ahogy kiég a lebegő. Ugyanazt a megafont hallották:
– Azt hiszitek, ez kurva vicces, mi? Hahahahahahaha, mi is! Úgy gondoljuk, hogy végtelenül humorosak vagytok, szóval most csapassuk együtt!
Nem láttak senkit, csak a lebegő lángjait.
– Elindulunk gyalog – szólalt meg Cherry Rafkós mellett –, viszünk vizet és egy kis kaját, ha van. – A szeme vörös volt, az arca könnyfoltos, de a hangja nyugodt. Rafkós szerint túl nyugodt. – Ne már, Rafkós, mi mást tehetnénk?
Ő hátranézett Gentryre, aki a székében görnyedt a holoasztal előtt, fejét két tenyérrel támasztva, és a fehér oszlopot bámulta, ami a Sprawl cyberterének ismerős szivárványkavalkádjából szökött felfelé. A férfi meg sem mozdult és egy szót sem szólt, mióta visszaértek
