Nyugtalan órák
1
Susanna a nyitott ablaknál állt. Vékony arcát kihangsúlyozta gyönyörű, mandulavágású szeme, sötétbarna haját hátul összefogva hordta. Olajbarna bőre bársonyosan csillogott a ragyogó napfényben. Arca sugárzott a boldogságtól. Mosolyogva figyelte fiát, Robint, amint a frissen nyírt pázsiton húzogatja maga után a kis műanyag teherautóját.
A billenős dömper engedelmesen követte Robint. A kisfiú egy narancssárga kosárlabdát szállított, néha megállt, leguggolt a játék mellé, és gondosan megigazította. A ház felé pillantott és észrevette az ablaknál ácsorgó anyját. Robin mosolyra húzta a száját.
– Mi az? – kérdezte. – Valami baj van?
– Dehogyis. Játssz nyugodtan, csak az útra ne menj ki! – mondta Susanna.
Néhány másodpercig figyelte, amint fia visszafordul játékához. Robin
