Töredékek
1
Clive félelmében felnyögött.
Ott állt előtte a fia, akit egész este kerestek, de most mégsem tudott örülni.
Tim a fürdőszobaajtóban ácsorgott, jobb vállát az ajtófélfának támasztotta, kezével a véres, sáros ruháját gyűrögette. A száján kibuggyanó vér lassan folyt végig az állán, és patakként csorgott a mellkasában tátongó sebbe. Sápadt, elgyötört arca rezzenéstelenül nyelte magába a fürdőszoba fényét. Ezüstös szemgolyója mozdulatlanul bámult a levegőbe.
De Clive érezte, hogy őt nézi.
– Fiam… Tim, én… – kezdte nyögve Clive. A meglepettség és a félelem szinte megfagyasztotta a nyelvét. – Én, vagyis te… hogy?
– Itt vagyok, apa, de hamarosan mennem kell. – Tim előrébb lépett két lépést.
Clive hátát a csempéhez szorította, ha nem lett volna mögötte a fal, tovább hátrál, de í
