SCOTT
A telefonom péntek reggel 05:23-kor csörög. Vakon tapogatózom az éjjeliszekrényen, a hangra a feleségem is forgolódni kezd mellettem. Résnyire nyitom a szememet, hogy megnézzem a kijelzőt. A hadnagy az. Nem lep meg. Nem ez az első alkalom, hogy embertelen időpontban hív fel.
– Flynn, be kellene jönnie. Van egy holttestünk – szól bele köszönés nélkül, álomittas hangon. Gyanítom, őt sem sokkal előttem kelthették fel az ügyeletes rendőrök. – Herman Brown Park – teszi még hozzá.
– Indulok – morgom csukott szemmel, és bontom a vonalat. Ásítok egy nagyot, és végigdörzsölöm az arcomat. Legszívesebben egy kis időre még visszamenekülnék Álomországba, ám a kötelességtudó énem lélekben már a helyszínen jár.
– Ezek szerint ma sem reggelizünk együtt – mondja Helena, és mellém bújik. A nyakamb
