– Jól vagy, tesó? – lépett hátra a technikus. – Szarul nézel ki.
– Mi van a táskában, Buschel? – Kreppvászonnal teli ököl, fehér, reszkető ízületek.
– A kurva életbe, Turner! – rántotta ki magát Buschel, immár két kézzel szorítva a fogantyút. – Nem esett bajuk. Csak egy kis apró karcolás az egyik szivárványhártyán. Ezek a Net tulajdonában állnak. Benne volt a szerződésében, Turner.
Turner elfordult, a gyomra összeszorult a nyolc whisky körül, hányingerrel küszködött. És tovább küzdött vele még kilenc évig, amíg a Hollandtól elrepülve az egésznek az emléke rá nem zúdult Londonban, a Heathrow-n, hogy ott előrehajoljon, és még csak meg sem állva belehányjon a folyosón elhelyezett kék szemetesbe.
– Gyerünk, Turner! – mondta Webber. – Veselkedj neki rendesen. Mutasd meg nekünk, hogy kell ez
