15.
DOBOZMarly Alainről álmodott, alkonyatról egy vadvirágos réten, ahol a férfi két kezébe fogta a fejét, majd megcirógatta és kitörte a nyakát. Mozdulatlanul feküdt ott, de tudta, mit csinál a gyilkosa. Összecsókolgatta. Elvette a pénzét és a szobakulcsát. A csillagok már hatalmasak voltak, mozdulatlanok a fényes mezők felett, és még mindig érezte a kezet a nyakán…
Reggeli kávéillatra ébredt, és napfénynégyzeteket látott az Andrea asztalán heverő könyveken. Barátnője megnyugtató reggeli köhögését hallotta, ahogy az meggyújtotta első cigarettáját a gázlángról. Kiűzte a fejéből az álma sötét színeit, és felült a kanapén, a térdéhez ölelve a sötétvörös takarót. Gnass után, a rendőrség és a riporterek után egyszer sem álmodott róla. Vagy ha mégis, arra tippelt, cenzúrázhatta ezeket az álmo
