16.
LEGBA– Hé, baromarcú! – bökte oldalba Rhea nem túl kedvesen. – Emeld fel a segged.
Bobby arra ébredt, hogy a horgolt takaróval viaskodik, ismeretlen ellenségei félig megformálódott alakjaival. Az anyja gyilkosaival. Egy olyan szobában volt, amit nem ismert, egy olyan szobában, ami bárhol lehetett volna. Aranyozott műanyag keretek rengeteg tükrön. Bolyhos, skarlátvörös tapéta. A Gótoknál látott ilyen szobákat, már amelyik meg tudta engedni magának, de a szüleik is berendeztek egész lakásokat ilyen stílusban. Rhea ledobott egy kupac ruhát a memóriahabra, majd fekete bőrkabátja zsebébe dugta a kezét.
A takaró rózsaszín és fekete négyzetei a férfi dereka köré gyűrődtek. Lenézett, és látta, hogy a százlábú szegmensei belesüppedtek az ujjnyi széles friss, rózsaszín hegszövetbe. Beauvoir a
