9.
FENT, A TELEPENA sötétség tele volt a vér méhsejtmintázatával. Minden meleg volt. És puha is, leginkább puha.
– Mekkora mocsok! – szólalt meg az egyik angyal, távoli, de mély és gazdag, nagyon tiszta hangon.
– A Leon’sból kellett volna kikapnunk – felelte a másik angyal. – Ez nem fog tetszeni nekik odafent.
– Biztosan volt valami ebben a nagy zsebében, látod? Felvágták, hogy kiszedjék.
– Nem csak azt vágták fel, hugi. Jézusom. Tessék.
A mintázatok meglendültek és úszni kezdtek, amikor valami elmozdította a fejét. Hideg tenyér az arcán.
– A szoknyádat ne kend össze – figyelmeztetett az első angyal.
– Napi-Kettőnek ez nem fog tetszeni. Szerinted mitől ijedt meg annyira, hogy el is futott?
Ez dühítette, mert aludni akart. Aludt is, az biztos, de Marsha virtuálmai valahogy beszivár
