CICA
Orrocskája oly piciny volt, mint a régi, porcelán hajas babáké. Borzas szőrű, sovány derekú, reszketős farkú kismacskákban van annyi hízelgő félelem, mint amennyi ebben a kislányban lakott. Senki sem tudhatta igazán, szeret-e valakit, mert nagy, sötétkék szemével minden felnőttre rámosolygott. Különben kevés szavú volt. Vértelen szájacskája mögött négyéves korában alig-alig bújtak még elő az erőtlen rizskása fogak. Haja szőke selyme gyéren ütközött, mint az aszály perzselte vetés.
A háború elején tévedt a földre, egy kétszobás lakás sokgondú asszonyához. Nagy szünet után utolsó testvérkének jött; a hivatalba járó, idősödő anya bosszankodva, az apa csüggedten fogadta. Vézna, gyenge szívű gyermek, sok ápolást kívánt volna. De senki sem ért rá törődni vele. A szülők dolgozni mentek; a
