MINDENKI LEVELE
Kétezren éltek együtt öt barakkban, férfiak. Ez már a tizenegyedik hónapban történt, hogy kétezerre apadtak. Tizenegy hónapig nem történt velük semmi. Ami megesett velük, azt már régen dermedt közönnyel fogadták. Barakk vagy sátor, oltás, fertőtlenítés, éhezés és hirtelen jóllakás, halálos lakmározás a félkilós babkávéadagból… Negyven kilóra fogyva, éhesen, megfőzték egyszerre. Vastagon, kanállal falták, s másnap fásult, kővé vált arccal, kéznél s lábnál hurcolva dobálták ki a beesett mellű, hullává lett társakat. Valaki felakasztotta magát? Meg sem rezzentek a hírre. Őrjöngeni kezdett, s nekifutott a szögesdrótnak egyikük? Nézték lélektelenül. Nem történt semmi különös. Még az újraszámolás, az új barakk s a hazavitel fel-felbukkanó híre is alig borzolta fel szívüket. Mine
