KÉT ÖREGEMBER
A háború vége felé két vénember ült a kávéház sarokpáholyában. Mind a ketten agglegények. Az egyiknek vörös volt az arca s a feje kopasz, a másik ezüst hajsátort viselt reszketős, sápadt fején. Kávét rendeltek, majd a lisztes fejű lapos tejesüveget húzott elő zsebéből, hogy otthonról hozott adagjából tejeskávét készítsen mindkettőjüknek. Nehezen boldogult az üveg dugójával, inas, elfáradt keze akarata ellenére csúszkált ide s tova. A másik nézte. Nem nyúlt az üvegért, hogy segítsen neki; bizonytalan volt az ő keze is. Látszólag türelmesen várakozott, nehéz, kövér teste ernyedten folyt el a pamlagon. Hallhatóan szuszogott. A nyakából lassan, egyre erősbödőn, mint a megfeszített gondolkozás jele vagy a feltolakvó indulaté, sűrű, lilás pirosság szállt arcába. Köhintett egyet; e
