AZ ÁRVA
Mind az öt párnát az apa dereka alá tömték. A beteg elapadt alsóteste elsüllyedt az átizzadt matrac teknőszerű mélyedésében. Szúrós bordáin már össze se húzta a szürke ágykabátot. Keletlen tészta színű, csupasz melle behorpadt, kidomborodott, mint a harmonika. Borotválatlan állát úgy tartotta a mennyezet felé, mintha azzal nézné odafönt a hosszú, vékony repedést. Gödrébe hullt, csökött szeme alól lassan szivárgott a könnyes-sós verejték.
Feje mögött a vékony fürdőszoba ajtón vidám locsbolódás hallatszott. Olykor kuncogás is odabent. A társbérlő neje fürdette a férjét. Hallatszott, ahogy a hátát szappanozza, ahogy a szappan kisiklik ujjai közül, és belecubban a lébe.
Az anya nyitott szájjal, ülve aludt a haldokló mellett. Feje feléje fordult, mintha ráfigyelne, a keze is feléje n
