TISZTA PERC
Sok körülmény szülte meg azt a percet. Kicsiny, furcsa tér kellett hozzá, hogy létrejöjjön: lépésnyi távolság a kilenc emberrel megrakott, élelemmel és ruhákkal alátömött ágy s egy mosókonyha hideg, meszelt tűzhelye között. A tűzhely tetején ládák, zsákok és bőröndök zsúfolódtak. E fél méter széles, méter hosszú s az alacsony tetőig nyúló térben álltunk mi. Semmit sem mondok el, ha csak azt írom: két végtelen messziről összeért ember állt az ágy és a tűzhely között.
Már nyolc napja tudtuk és láttuk egymást, és néha jelekkel beszéltünk. De nem volt jellemző, amit egymásról látnunk adatott. Rosa és Mihail. A nevünk nem mondott egymásnak semmi jellegzetest. Kerek képű, szőke, tiszta szemű fiú volt. Apró, vakító foga néha kivillant mosolytalan, rózsaszínű ínye közül. Nem tudhatom
