1992
Egy keddi éjszakán kezdődött, amely éppen olyan volt, mint bármely másik este. Bekészítettem a könyveket az iskolatáskámba, kiraktam a másnapi ruhámat, és az ágyam alól kihalászott rémregényt olvasgattam.
Meglepő nyugalomban telt el az aznap. Anya nem használta ki azonnal apa távozását, pedig tartottam attól, hogy ki akarja faggatni a testvéremet a mozis élményeiről. De semmi sem történt. Anya este hétkor teljes csendben távozott a házból.
Chris már hálóruhában volt, amikor benézett a szobámba:
– Minden rendben van?
Hanyatt fekve olvastam az ágyon, miközben jegyzeteltem Thomas kalandjaihoz. Bólintottam a bátyámnak.
– Nem vagy éhes sem?
– Nem – azonban egy dolog foglalkoztatott. – Szerinted ma sem fog hazajönni?
Chris belépett a szobámba, azonnal el is pakolta a székem karfáján
