1992
Hajnalban ébredhettem, odakint homályosan derengett a fény. Az oldalamon feküdtem, pontosan Chris ablakával szemben, ahol nem voltak teljesen behúzva a kék függönyök. Reszkettem, annak ellenére, hogy két takaró nehezedett rám.
Testem minden egyes porcikája sajgott. A szám továbbra is be volt dagadva, a szívdobbanásomra lüktetett. A torkom fájdalmasan égett a nyeléstől, a mellkasom fájt a levegővételtől. Orrom teljesen bedugult, megfázhattam a nedves füvön. Nem emlékeztem, hogy mennyi időt tölthettem odakint, de bizonyára éppen eleget. A legkellemetlenebb érzés az ágyékom környékéről kopogtatott. A szégyen ettől erősödött bennem, szorította dagadt torkomat. Nem így kellett volna történnie, mondogattam magamban, de hiába. Végigfolyt pár forró könnycsepp az arcomon.
Abban sem voltam b
