2012PÉNTEK
Amy óvatos csókot nyomott a fülembe, amitől összerezzentem, azonnal kirázott a hideg. Testem támadóhelyzetbe feszült, megpördültem a székemmel, de csak a szőke, zöldszemű ártatlanság került szembe velem.
– Nem akartalak megijeszteni – mondta.
Kifújtam a levegőt, a szívem azonnal kezdett lecsillapodni. Olyan voltam, mint a vert kutyák, akik a kedvességtől is behúzódnak a ház hátsó sarkába.
– Bocs, csak éppen nem egy vidám emlékbe voltam belemerülve.
– Sejtem – végigsimította az arcomat.
Ijesztően úgy viselkedett, mintha a barátnőm lett volna, amitől kellemetlenül éreztem magam. Nehezen tudtam egybeilleszteni azzal az Amy Foresterrel, akit annyira gyűlöltem. Tizenhárom évesen hányingerem lett volna saját magamtól, hogyha a jövőbe látok. Nem mintha jogos lett volna hosszú éve
