2012KEDD
Szitálni kezdett az eső a Cypress Hills temetőben. Az emberek csak lassan szállingóztak el a kisebb halotti tor után, amit egy másik bársonyteremben tartottunk. Végig arra vártam, hogy kiszabadulhassak onnan, hogy kiléphessek a bátyám sírja mellé. Az emberek hosszasan veregették a vállamat, miközben kötelességből vagy szeretetből vágtak szomorú arcot, nyilvánítottak részvétet újra és újra. Anyám nem kapott több részvétnyilvánítást nálam, ami kifacsart örömmel töltött el. Mintha ezzel kisajátíthattam volna a veszteséget.
Mindennél jobban egyedül akartam lenni, de óráknak tűnt, mire mindenkire szomorúan rámosolyogtam, mire mindenkit megnyugtattam afelől, hogy rendben leszek. Érzéketlenre akartam inni magam, elmondani mindenkinek, hogy takarodjanak, hogy egyedül akarok maradni a te
