1992
A lábam alig bírta az iramot, mellkasom szúrt, ahogy rohantam hazafelé. A vodkásüveg félig üresen hevert a táskámban. Gondolkoztam a sorsán, először ki akartam dobni, végül mégis a táskámban maradt, hátha máskor fel tudom majd használni. Még kilenc óra sem volt, de nem érdekelt. Halloween ide, születésnap oda, csak aludni akartam az ágyamban a könyvem mellett. Az alkohol kellemes hatása régen kipárolgott szervezetemből, egyedül az undor és a lehangoltság lüktetett minden tagomban.
A házunk ajtaja előtt lassítottam le, Chris még sehol sem volt, de semmiképp sem akartam vele találkozni. Apával sem, hiszen sejtettem, hogy keresztkérdéseket fog feltenni. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót. Pattogatott kukorica illata csapta meg az orrom, halkan szólt a tévé a nappaliban. Senkit sem lá
