2012VASÁRNAP
Felkeltem a kanapéról, ahonnan csak nyújtózkodva értem el a laptopomat. Nem szerettem úgy írni, hogy az ölembe vettem, ezért rendes hátfájással fizettem. Mellettem a dohányzóasztalon egy bögre kávé gőzölgött. Halványan emlékeztem, hogy Amy tette le ide, és még meg is köszöntem neki. Azonban, ahogy körbenéztem, a lányt sehol sem láttam.
Rá akartam gyújtani. Meg is tehettem volna, hiszen senki sem rakta ki a képzeletbeli dohányozni tilos táblát Chris lakására, azonban tudtam, hogy a bátyám nem szerette, ha cigiztem. Főként a füst szagát utálta. Inkább felkeltem, magamhoz vettem a kávét, és kisétáltam a zajos erkélyre, amit pontosan két személyre szabtak, semmi extra mozgolódásra. Alattam elképesztő gyorsasággal haladtak el a sárga taxik, hömpölyögtek az emberek mindenfelé.
La
