2012VASÁRNAP
Erősen sajogni kezdett a fejem az egész napos képernyőbámulástól, ráadásul Chris kanapéja hátfájással is megajándékozott. Nem is értettem, miért nem mentem be az íróasztalához, de valahogy úgy éreztem helyesnek, hogyha a kanapéról előrehajolva írom ki magamból a sorokat.
Azonban nem bírtam tovább. Folyamatosan hangosan korgott a gyomrom, így felvettem a cipőmet, magamhoz vettem Chris lakásának kulcsait, és pár percre kiléptem a zajos, nyári fülledtségtől szagos New Yorkba az emberek közé, akik mind tartottak valamerre. Közéjük akartam tartozni, de úgy éreztem, többé nem leszek egész. Mintha kitéptek volna egy darabot belőlem, egy éltető szervet.
A lakásban Chris villogó üzenetrögzítője fogadott. Kutattam a gondolataimban, hogy eddig is jelzett-e az apró zöld fény, vagy addi
