1992
Boldog napnak ígérkezett a szombat. Igazán derűs, bár kissé csípős idő volt. Glens Falls őszi színekbe borult. Igazi baseballidő, ilyenkor könnyen ki lehetett robbantani a könyvek mellől is. Chris reggel nyolckor kezdeményezett egy játékot a hátsó kertben. Semmi kifogásom nem volt ellene, kipihentem magam, sikeresen végigaludtam az éjszakát.
A hátsó kert azonban zavarba hozott. Baseball-labdával a kezemben lépkedtem a füvön. Rádöbbentem, hogy az ominózus éjszaka óta nem jártam errefelé. Nyomokat kerestem a tekintetemmel, amelyek a verésemre utalhattak. Felfedeztem a lenyírt fűben egy kisebb feltúrt részt, szinte biztos voltam benne, hogy ott feküdhettem eszméletlenül. A gyomromba szúrós undor kúszott a gondolattól. Nem akartam, hogy ez elrontsa a reggelemet, így a kezemben lévő labd
