2012SZOMBAT
Sóhajtva dőltem hátra a széken, kezemet összefontam a tarkómon. Egyszerre rám telepedett a mélységes fáradtság. Sok volt a visszaemlékezés, a telefonhívás anyámtól és Amy reakciói egyben. Végtagjaim szinte zsibbadtak az alváshiánytól. Hatalmasat ásítottam, mire Amy azonnal megszólított.
– Kávé?
Bólintottam, miközben a hajamba túrtam, megdörzsölve az arcomat. Akkor éreztem először az írás folyamatában, hogy kezd lemerülni az elemem. Eddig testet és lelket nem kímélve dolgoztam. Aztán egyszerre túl sok lett a cigi, az alkohol, az alvás- és evéshiány együttese.
Amy a konyhából üres kézzel érkezett vissza, majd megcsóválta a fejét.
– Komolyan mondom, hogy semmi sincs a hűtődben és a kávéd is elfogyott.
– Bassza meg!
A lány közelebb lépett hozzám, átkarolta a vállamat, majd ó
