1992
Apa otthoni jelenléte viszonylagos nyugalmat hozott a délutánokba és az éjszakákba. Az iskolában Clayton egyre inkább kezdett felkarolni, minden szünetet együtt töltöttünk. Ez azon az ominózus kedd reggelen sem volt másként, amikor az udvaron beszéltük ki az embereket. Aznap Chrisre és Amyre mutatott, akik egymás kezét tapogatva ültek a kosárpálya túloldalán. Felfordult a gyomrom a nyálasságtól. Nem volt kedvem erről beszélni, inkább csak egymáshoz dörzsöltem a kezemet, ugyanis aznap reggel a hőmérő szála meg sem közelítette a nyár kellemes melegét.
– Ki az a kurva jó csaj? – kérdezte Clayton.
Hangosan felsóhajtottam, majd felrántottam a kapucnimat.
– Amynek hívják. Az a srác vele meg a bátyám, Chris. Egyébként nem is olyan jó csaj.
Clay elismerően csettintett a nyelvével, én egy
