2012VASÁRNAP
Délelőtt tizenegy volt, amikor kinyújtóztattam a tagjaimat a gép előtt. Egy órája kelhettem fel, fogalmam sem volt, mennyit is alhattam. Amy még nem ébredezett. Igyekeztem kiverni a fejemből a hajnalban történteket, de nem sikerült. Nyugtattam magam, hogy a fűtől és a piától csúszott ki a száján a testvérem neve. Elhatároztam, hogy nem fogok erről beszélni a lánynak, fent akartam tartani azt a nyugalmat, amely így is egy cérnaszálon pihent.
Körbefordultam a bőrfotelben, és azonnal szembe találtam magam a bátyám levelével. Az asztalon pihent, azon mód, ahogy letettem oda. Szívem vad vágtába kezdett, ahogy ránéztem a papírdarabra. Azzal, hogy nem bontottam fel, a bátyámnak még maradt egy üzenete számomra. Ha elolvastam volna, akkor ez is elillant volna a világból. Visszafordul
