1992
Claytonnal elkezdtem élni a kamaszok kalandos életét. Már nem volt gond belőle, hogyha barátokkal töltöttem az időmet, lóghattam iskola után újdonsült haverommal. Javarészt az utcán töltöttük az időnket, az otthonunkban nem volt megfelelő a fogadtatás. Clayton mindig szerzett cigit, és megígértette velem, hogy én alkoholt fogok csenni otthonról, állítása szerint én könnyen kivihettem volna a házunkból, de őt már figyelték. Beleegyeztem.
Végre képes lettem lazítani, nevetni valakivel, aki tényleg megértette a problémáimat. Persze nem mondtam el mindent, mint ahogy ő sem nekem. Elég volt a néma szövetség, amit egymással kötöttünk. Tudtuk, hogy mind a kettőnknek pokoli az élete otthon, ez éppen elég volt.
A meghitt napoknak a bátyám vetett véget. Csütörtök délutáni szeánszunkat Clayto
