2012VASÁRNAP
Délután három órakor Chris lakása előtt álltunk. Remegett a kezemben a kulcs, ahogy a zárba illesztettem. Amy szótlanul állt mellettem, néha hallhatóan felsóhajtott. Jó pár éven keresztül élt ezen a helyen, érthető volt az idegessége.
Féltem belépni, mintha csak találkozhattam volna valami bűnös titokkal. Mintha láthattam volna a vérfoltokat a szőnyegen, a bátyám életének utolsó perceiből. Pedig tudtam, hogy tökéletes munkát végeztek a takarítók, akik a lakásban jártak, hisz az Upper West Sideról beszéltünk, ahol bármit elsimítanak. Legyen az akár egy elfajult buli vagy egy öngyilkosság.
Amint benyitottam a lakásba, Amy azonnal elszakadt mellőlem. Megcsapott az ismerős illat, ami a bátyámat lengte körbe. Tisztaság, kellemes arcszesz, semmi cigifüst. Makulátlan lakás, pontos
