EGY ALMAA nagyiékat készültek meglátogatni az ország másik felében, de a kocsi éppen szervizben volt. Ezért kellett kimenni a pályaudvarra vonatjegyért.
Míg a sorban várakoztak, ő kissé unatkozva nézelődött. Eddig kézen fogva álltak, de közeledvén a pénztárhoz, anyjának elő kellett készítenie a pénztárcáját, így elengedte a kezét. Most már csak egymagában ácsorgott.
Pár pillanat múlva kamaszlányok furakodtak át a sorukon. Legalább egy tucat jó kedélyű fruska, vihogva, kiabálva, és egyre csak jöttek, jöttek, talán egy iskola diákjai. Jó darabig eltakarták előle a mamát. Mire feleszmélt, már nem látta az anyját. Megrettent. Elveszve érezte magát a tömeggel zsúfolt pályaudvaron.
Hová lett a mama?!
Míg kétségbeesve forgolódott, váratlanul kellemes férfihang szólította meg.
– Egyedül vagy,
