A RIPACSAmikor a zöldségesstand takarásából előtűnt a negyvenes nő, a két kofa sokatmondóan egymásra nézett. Na, megint itt van a „naccsága” – mondta beszédes pillantásuk, és cinkosan összekacsintottak.
Mindketten jól ismerték a nőt, vásárlójuk volt nem egyszer, hol egyikük savanyúságkínálatát kritizálta, hol a másikuk száraztészta– és tojásválasztékát ócsárolta. Most sem számítottak másra, és bár minden lehetséges vásárló jól jött, tekintettel a minimális és egyre csökkenő piaci forgalomra, azért ezt kihagyták volna. Az utóbbi egy órában azonban már csak tétlenül álldogáltak, és mivel a pletykatéma is elfogyott, hát – „egy kis változatosság nem árt” alapon – kíváncsian figyelték, odajön–e hozzájuk a jól öltözött, dekoratívan kifestett asszony.
Nem volt szerencséjük, vagy éppen az volt,
